A látáshoz kapcsolódó idegek. A SZEM ANATÓMIÁJA, ÉLETTANA – Tankórterem
A látás mechanizmusa A látott kép fogalma Érzékeljük a bennünket körülvevő világot, és az egyik legtöbb információt tartalmazó érzékelésünk a látás. Az érzet, amit látásunk kelt, az a kép, amit agyunk alkot.
Ez a szem hátsó pólusától milliméterre befelé medialisan található. Itt kezdődik a látóideg Nervus opticus [II. A kétoldali látóideg a koponyába belépve részben kereszteződik, majd a rostok látókötegben tractus opticus folytatódnak. Az idegrostok az ideghártya részeinek egymáshoz viszonyított helyzetét végig megőrzik. Látóideg II.
A képalkotás folyamata során a szemünkbe érkező fénysugarakat a szem leképező rendszerével a retinára vetíti, és az ott létrejött képpel a fotoreceptorokat ingerelve, az agyhoz kapcsolódó idegsejteken keresztül, idegimpulzusok formájában az agyunkba juttatja.
Adott tárgy különböző részéről érkező inger hatására a kialakuló inger az agyban képpé áll össze, ezt hívjuk fényészleletnek.
Ennek kialakulásában már mentális folyamatok is helyet kapnak. A fényingertől a fényészleletig tartó úton végigkövetve az egyes látószervek részeinek működését, a következő főbb csoportosítást tehetjük: a szem leképező mechanizmusa; a retinán elhelyezkedő, optikai sugárzást ideg-ingerületté alakító, sejtcsoportok csapok és pálcikák mechanizmusa; a csap és pálcika mechanizmust az agy felé továbbító ingerek kialakulása, még a retina szintjén; az idegpályák mechanizmusa a retina és az agy látásfeldolgozó területei között; végül az agyi feldolgozás, melynek során kialakul a látott tárgy mentális képe, hozzárendelődik forma- mozgás- színinformáció; asszociációk alakulnak ki már ismert képekkel.
Már az ókorban foglalkoztatta a gondolkodókat a látás és a képalkotás kérdése. Püthagorasz követői a látást a tárgyért nyúló kézhez hasonlították: a lélek sugara a pupillán keresztül a látáshoz kapcsolódó idegek el a tárgyat, amelyet letapogat, és így ismeri fel az értelem az alakot és a színt.
Epikurosz és követői úgy vélekedtek, hogy az ember a környezetében levő tárgyakról leszakadt képet a látáshoz kapcsolódó idegek egy légies ködön keresztül — a pupilláján át érzékeli.
20. Idegbecsípődés megszüntetése egyetlen mozdulattal
Így válik az ember számára láthatóvá a tárgy, és a fény terjedésének sebességével azonos időben érzékeli. Az atomisták szerint a szemlélt tárgyról leszakadt atomok áramlanak a szembe, és így alkot az értelem képet a világról. Arisztotelész szerint a megvilágított tárgyról visszaverődő fény a közvetítő levegőn át érkezik a szemhez.
A fényérzékelés fejlődése Az első lépés a fény és a sötétség megkülönböztetése. Az egysejtűek a sejthártyájukkal érzékelik a fény intenzitását, és ennek változására valamilyen mozgással reagálnak. Az érzékelés második foka, amikor már a fény intenzitását és a fényforrás irányát is meg tudja határozni az élőlény. A következő lépcsőfok a formalátás, az utolsó pedig a színek és a mozgás érzékelése. Az ostoros moszatoknál már szemfoltot is találhatunk.
A csalánozóknál sem fejlődött ki külön szerv a fény érzékelésére, a különböző kívülről jövő ingereket egész testfelületükön át veszik fel.
Néhány medúzafajnál viszont megjelennek a kezdetleges fényreceptorok is. A laposférgeknél a különböző fényérzékeny sejtek összetömörülnek és ezek a hám alá süllyednek. Így kezdetleges csésze- és gödörszemek alakulhatnak ki. A gyűrűsférgeknél az állat feji részénél találjuk meg ezeket a sejttömörüléseket. Egyes a látáshoz kapcsolódó idegek már találkozhatunk bonyolult felépítésű látószervvel pl.
A puhatestűek közül a csigákra és a fejlábúakra jellemző a fényérzékelés. A tüskésbőrűek törzsénél nem találunk látószervet, de valamilyen formában ők is érzékelik a fényt.
Rostjai a retina stratum ganglionare rétegében található nagy bipoláris idegsejtek axonjai. A rostok a retinában a látóidegfőhöz papilla nervi optici futnak össze, és a szemet annak hátsó pólusától milliméterre nasalis medialis irányban hagyják el, mint látóideg nervus opticus.
Ez a fényérzékenység feltehetően a kültakaróban jelen levő pigmentált sejtekhez köthető. A halak hólyagszeme, a fejlábúak szemével ellentétben, nem a hám betüremkedése, hanem az agy kitüremkedése. A halak rövidlátók, így látásuk nem tökéletes, de szemük szín- és képlátásra alkalmas.
A kétéltűek látószerve igen fejlett, de csak a mozgást érzékelik. A hüllők 4. A kígyók két szemhéja átlátszó és összenőtt, ezért nem pislognak. Egyes madarakban a hipotalamusz bizonyos idegsejtjei érzékelik a koponyatetőn átszűrődő gyenge fényt.
Így érzékelik a a látáshoz kapcsolódó idegek is a hajnal közeledését. Kifutási helyénél van a vakfolt, ahol a retinán nem találunk receptorsejteket. Az elülső és a hátsó szemcsarnok a szivárványhártya előtt és mögött található, itt kering a csarnokvíz, mely a lencsét táplálja. Akkomodáció A szemben a fénytörésért főleg a szaruhártya és a lencse a felelős. A szem fénytörő képességét dioptriában D adjuk meg.
Helyreállítható a látás a szemideg sérülése után?
A szaruhártya fénytörő képessége minden a látáshoz kapcsolódó idegek azonos, míg a lencsénél ez nincs így. Attól függően változik, hogy a lencse magját vagy réteges köpenyét vizsgáljuk. Ez a fénytörő képesség egyénenként változhat, de az egyszerűség kedvéért az orvosok megállapítottak a szaruhártyára és a lencsére együttvéve egy 66 D átlag törőképességet.
A szem alkalmazkodását akkomodációját a lencse és a szem izmai teszik lehetővé. Azt a legtávolabbi pontot, amelyet alkalmazkodás nélkül élesen látunk, távolpontnak nevezzük. Közelpontnak azt a legközelebbi pontot hívjuk, amelyet maximális alkalmazkodás esetén látunk.
A közelpont fiatal korban egészséges szem esetén 10 cm távolságban, a távolpont a végtelenben van. A két pont közötti távolság adja a szem alkalmazkodóképességét, ami 10—15 D közé esik.
Írisz, szivárványhártya
A korral a lencse és a lencsefüggesztő rostok is vizet veszítenek, így megváltozik a lencse alkalmazkodóképessége.
Ez biztosítja, hogy a retinára eső kicsinyített, fordított kép éles legyen. Közeli tárgyak nézésekor a szem izmai összehúzódnak, ezáltal a lencsetokhoz rögzült feszítő rostok ellazulnak, a lencse gömbölydedebbé válik. Ekkor a pupillák összeszűkülnek. Távoli tárgyak nézésekor ennek a fordítottja játszódik le. A halaknál, a kígyóknál és a kétéltűeknél nem a lencse domborúsága változik, mert a szemlencsét mozgatják előre-hátra speciális izmok segítségével.
A pupilláknak nem csak ez az alkalmazkodása ismert. A szembogár akkor is összeszűkül, ha világítás éri. Az éjjeli életmódot folytató gerincesekben ez a fajta alkalmazkodás kiegészül a pupillanyílás alakváltozásával is.
Elérhetőség A szem felépítése, szerkezete Szemünk jól látható része csak a teljes anatómiai struktúra kisebb részét teszi ki, az egész szem egy pingpong labdánál kisebb szerv. Szaruhártya Óraüveg alakú, átlátszó élő szövet, melyen át a fény belép a szembe. Írisz, szivárványhártya A szivárványhártya adja a szemünk színét, a benne lévő izmok összehúzódása váltja ki a látáshoz kapcsolódó idegek pupilla mozgásait, mely szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Pupilla A szivárványhártya közepén található kerek, fekete színű terület, melyen keresztül a szaruhártyán áthaladt fény az ideghártyára jut. Szemlencse Szemlencse és a szaruhártya hasonló szerepet tölt be, mint a fényképezőgép objektívjében lévő optikai lencsék.
Ezen kívül, az érhártya rétegében fényvisszaverő hártyát is találunk, ami az el nem nyelt fénysugarakat visszaveri, amelyek ezáltal újból áthaladnak a retinán, ezzel is növelve a fény intenzitását. A tárgyak színe Láttuk korábban, hogy fénynek az elektromágneses sugárzási spektrum kb.
E tartományból is az emberek többsége a nm és nm közötti fényhullámokat érzékeli csak. A spektrum színeinek hullámhossza és frekvenciája az alábbi táblázatban látható: 4.
Az elektromágneses hullámok jelentős részét ugyanis a légkör elnyeli, így azok nem érik el a Föld felszínét. Az egyik a rádióhullámok tartománya, a másik pedig a látható fényé. A látható fény tartományának sugarai — azaz ami végül az evolúció során láthatóvá lett — igen kis tárgyak felületéről is egyszerű szabályokat követve verődnek visszaés ráadásul az anyagtól függően általában igen jellegzetes visszaverődési színképet produkálnak, így az ezt érzékelni képes élőlények jól hasznosítható képet kapnak a környezetükről.
A szín A szín fogalma a látáshoz szorosan kapcsolódó vizuális érzéklet egyik tulajdonsága.
Mi a látóideg-sorvadás?
Az észlelt szín függ a színinger spektrális tulajdonságaitól, az ingert létrehozó tárgy méretétől, alakjától, szerkezetétől, és környezetétől; függ a látáshoz kapcsolódó idegek észlelő adaptációs tapasztalataitól, befogadóképességétől és a megfigyelthez hasonló érzékletekre vonatkozó emlékeitől. Ha egy a látáshoz kapcsolódó idegek színes fényt vetítünk, vagy a tárgy maga színes; vagy mindkét feltétel teljesül, akkor a róla visszaverődő fény spektruma hiányos; egyenlőtlen — vagyis színes.
Ezt színes fényingernek nevezzük. Műszeres mérését a színinger metrika feladata ellátni. Az emberi látószerv képes a fénynek ezt a tulajdonságát érzékelni, ekkor a látószervben a látáshoz kapcsolódó idegek fényérzéklet keletkezik. A látóideg által az agyba továbbított érzékletet az agy feldolgozza, és a látókéregben színes a látáshoz kapcsolódó idegek keletkezik.
Az észleletet az emberi agy hangulatának, a látáshoz kapcsolódó idegek beállítottságának megfelelően értékeli. Ilyen jelenség például a szukcesszív színkontraszt a színingerek megítélése azok egymás utánisága alapján. A szín kifejezést önmagában használni megtévesztő. Háromfajta érzékelő fotopigmentet lehet megkülönböztetni, melyek érzékenysége a vörösa zöld és a kék színeknél a legerősebb.
A látórendszer fontos tulajdonsága a színállandóság, tehát az agy a színeket nem abszolút módon azonosítja, hanem relatív úton, a környezethez hasonlítva.
Egy szín származhat monokromatikus fényből, ha egy adott hullámhosszúságú fénysugarat észlelünk, vagy több fény keverékéből, ha több különböző hullámhosszúságú fénysugár összességét érzékeljük. A szemünk ugyanúgy sárgának érzékeli a sárga színnek megfelelő hullámhosszú fényt, mint a vörös és a zöld színeknek megfelelő hullámhosszú fények keverékét stb.
Vannak színek, amelyeknek nincs monokromatikus megfelelője, csak színkeveréssel állíthatók elő, például a bíbor. Azt a színt, amely a teljes spektrumon azonos intenzitású, fehérnek nevezzük.
Mivel a legtöbb élőlény, így az emberek látása a látáshoz kapcsolódó idegek a látáshoz kapcsolódó idegek Nap spektrumához igazodott, az érzékelés szempontjából a Napból érkező fényt is fehérnek nevezhetjük, noha ez csak a látható tartományban egyenletes.
