A szédítő látás elvész.
Viszontlátásra Dunapentele! | Dunaújváros mesél
Magyar Nemzet — Viszontlátásra Dunapentele! Első útjára indul színházunk több társulata. Az első előadás Alkotmányunk ünnepének napjára esik. És végül, hogy örömünk teljes legyen, első előadásunkat Ötéves tervünk büszkeségén, Dunapentelén tartjuk meg. Dunapentele felé száguld az autóbuszunk. Indul az Állami Faluszínház hét autóbusza a Madách térrõl.
Milyen túláradó örömmel néztük, simogattuk. Pártunk, kormányzatunk szerető gondoskodása mosolygott rajta keresztül felénk.
Ezt is mi kaptuk, ez is a mienk. Olyan meghitten közeledtünk feléje, ahogyan csak a gazda nézheti a jószágát. Olyasmit a szédítő látás elvész, amit dolgozó parasztságunk érezhetett a felszabadulás után, amikor végre a föld az ő birtokába került.
És éreztük, hogy nekünk is úgy kell válaszolni, ahogy a falu népe válaszol: kötelezettségeink túlteljesítésével. Száguld az autóbuszunk Dunapentele felé.
Miért kell megváltoztatni az oktatást, nevelést az internetgalaxis korában?
Régen jártam már Budán errefelé. Mennyi új épület, gyár, amiket még nem láttam! Azután falvakon keresztül visz az út. Az udvarokon hatalmas szalmakazlak sárgulnak: bizonyságai a bő termésnek és a jó munkának. Amott tehéncsorda. És milyen magas a kukorica: Baksa-Sós Laci már csak elég hosszúra megnőtt és mégis elvész benne. Bent az autóbuszt majd szétfeszíti a jókedvünk és az izgalmunk. Tréfa tréfát követ, ott zenéről vitatkoznak, Iván büszkén meséli, hogyan Szedte szét a motort, de most a szédítő látás elvész száguld is a gép és… az ott Dunapentele.
Piros tetőivel várként emelkedik a zöld dombok és lombok között. Szocialista építésünk egyik hősi eposza. Kóczán elvtárs mosolyogva üdvözöl minket.
Állandó színházunk! Mi is mosolygunk, a szívünk gyorsabban ver.
- Képzelj el magadnak egy óriási papírlapot, melyen az egyenesek, háromszögek, négyzetek, ötszögek, hatszögek és más alakzatok ahelyett, hogy egy meghatározott helyen maradnának, szabadon közlekednek a felszínen vagy felszínben, de ahhoz nincs erejük, hogy a sík fölé emelkedjenek, vagy alá süllyedjenek, igen hasonlóak az árnyékokhoz - csak kemények és éleik fényesek - és akkor meglehetősen pontos képet kapsz hazámról és honfitársaimról.
- Gilgames-eposz részlet Biológus vagyok.
Ebéd után aztán nekiindulunk. Tégla Berci meg is dicsérte őket.
Account Options
Mindenhol ott van Tégla Berci, ahol jó munkát dicsérhet. A szédítő látás elvész Miska pedig, akitől jobban félnek a dolgozók, mint a tűztől, ma a kuckójában maradt, nem kell megszidnia senkit sem rossz munkájáért.
Félve nézünk össze: reméljük, előadás után sem jön majd elő. Megnézzük az iskolát is. Itt van az a szédítő látás elvész vidéken a legnagyobb, száztíz személyes. Egy másik teremben van a magyar grafikai kiállítás. A megélhetésük olyan olcsó és jó, ezt már mi is tapasztaltuk az ebédnélhogy keresetükből már kultúrára is bőven telik.
Az udvaron ringet állítanak fel, este bokszmérkőzés lesz. Tovább megyünk.
- Rachel Miért kell megváltoztatni az oktatást, nevelést az internetgalaxis korában?
Ez az út egy nap alatt készült el. Bólintok, már nem is csodálkozom. Ma még pár facölöp meredezik a helyén, de november 7-én már játszanak benne. Az ország legmodernebb mozija lesz, férőhellyel.
A hirtelen szemromlás lehetséges okai
Előttünk, alattunk a Duna. Vigyázz — megfogja a karomat - itt meredek a part. Nem ez a mélység szédít. Most is tábor van itt, most is ütközet folyik. De mi a természetet győzzük le, a múlt elmaradottsága felelt aratunk győzelmet. A mi harci eszközünk a földet gyaluló gép, a hatalmas daru, ami könnyebbé és gyorsabbá teszi az építkezést; az emberek erősbödő öntudata, hazaszeretetünk, ragaszkodásunk a Párthoz.
Viszontlátásra Dunapentele!
Az áruház emeletén hatalmas étterem van. A színpad előtti dobogón zongora. A munkások mosolyognak és nagy taps jutalmazza a váratlan műsor, számot. Négy óra.
Futunk az autóbuszhoz: rögtön kezdődik az előadás Ópentelén. Az egyik iskolateremben öltözünk, ahol most a Tretjakov képlár reprodukcióit állították ki. Az asztalon többszáz kitöltött kérdőív bizonyítja a kiállítás látogatottságát. Az udvaron főnyi nézőközönség. Köztük rengeteg a gyerek, akik az örömtől alig férnek a bőrükbe. Még a zongorára is felülnek, csakhogy jobban láthassák a termetes kulákasszonyt és közben nagyokat nevetnek. Velük nevet, tapsol, izgul a felnőtt közönség is, munkások, parasztok, fiatalok, öregek.
És amíg velem beszél, vagy az előadást nézi, egy pillanatra sem tűnik a szédítő látás elvész szeméből a csillogó vidámság, bajusza körül a mosoly. Néha ámulva összecsapja a kezét és aztán a szédítő látás elvész nevetve néz rám: — Micsoda víg ma az élet! Sietve a szédítő látás elvész, mert nemsokára kezdődik az előadás Újpentelén, a szabadtéri színpadon.
Mikor odaérünk, még folyik a délutáni előadás; tarka leánysereg vidám láncával fejeződik be, nagy tapsok között. Kis szünet után, amíg a mikrofonokat felszerelik, megkezdjük a műsort.
Viszontlátásra Dunapentele!
Nézem a hatalmas, majdnem zsúfolásig, telt, zsibongó nézőteret. Lehetnek vagy ezerötszázan. Hiszen kétezer-hétszáz ülőhely van és alig van már üres hely a nézőtéren. Pedig a legtöbbje, én is, még a délutáni előadásokból maradt itt.
A szédítő látás elvész dalát énekli Csornai Mária. Újra és újra felcsattan, szinte viharzik a taps. Legnagyobb sikerük az énekszámoknak van.
Most egy fialal munkás siet a színpadi lépcsőhöz. Horvát Imre kőműves. A Tóth-ének-hármas tagjait keresi. Az Államvédelmi Hatóság kultúrcsoportja mûsoros elõadása Szorongatja a kezünket, tekintete meg hol a Tóth-trió tagjait keresi, hol meg a színpadra figyel.
Egyszerre szeretne mindent látni és hallani. Hála és öröm árad belőle.
EDWIN A. ABBOTT: SÍKFÖLD
Nem megy vissza a nézőtérre, ottmarad a szédítő látás elvész a színpad sarkában. Hozzá tartozunk már és ő mihozzánk. A kerítés mellől fiatal lány nézi az előadást. Hol láttam ezt az a szédítő látás elvész kipirult, szép arcot, ezt a tiszta és mégis mindent szomjasan figyelő szempárt, amelyik, mintha le akarná fényképezni, ami körülötte történik, nehogy valamit is elveszítsen, elfelejtsen belőle. Persze, Ópentelén, az iskolaudvarban.
Most újra itt van Almássy Jóska a sietségben ott felejtette a sapkáját, ő meg elhozta és most újra végignézi az előadást. Wimmer Olga tanítónő. Újra körülnézek; figyelő szemek, izgalomlól kipirult arcok, csupa vidámság, csupa erő, csupa ragyogás.
Ascher Oszkár szaval. Ragyogva néznek utánunk a lámpák az éjszakában. Isten veled, Dunapentele. A viszontlátásra. Eljövünk újra hamarosan, hogy elhozzuk ajándékunkat és ezzel is segítsünk munkádban, harcaidban — ahogy ezt búcsúzóban mondta a tanácselnök.
De eljövünk azért is, hogy új erőt merítsünk, hogy újra fokozottabban érezzük kötelességünket, hogy újra érezzük boldogító izét annak: milyen szép, hogy ilyen kötelességeink vannak. Eljövünk, hogy újra lássuk azt a helyet, ahol kőben, vasban, betonban a szédítő látás elvész meg mindannyiunk álma.
Viszontlátásra, Dunapentele! Mátrai Józsefet májusában bízták meg az Állami Faluszínház megszervezésével. A teátrum azt a feladatot kapta, hogy azokban a kisvárosokban és községekben tartsanak előadásokat, a szédítő látás elvész a vidéki színházak nem jutnak el.
Az első előadást A Faluszínház ben vette fel az Állami Déryné Színház nevet. A fővárosban is tartottak bemutatókat: Budapesti központjuk többször változott, tól a régi Józsefvárosi Színházban tartották előadásaikat.
