A távlátás fejlesztése
Az anyagban egyrészt leírják a mát, másrészt felvázolják a holnapot.
Mindegyik szerző a technológia más aspektusára új biotintáktól a sejtépítésig, szövetektől a többsejtes tervezett élő rendszerekig stb. A tapasztalt kutatóknak és újoncoknak egyaránt ajánlott menetrend időszerűségét az utóbbi hónapok, évek gyors fejlődése, az alkalmazási területek látványos bővülése indokolja.
Az első szakaszban a sejtbővítő rendszerek szükséges feljavítását, a hagyományos módszereknél gyorsabb bioreaktor-alapú rendszereket, a regeneratív gyógyászat és a szövettervezés termékeinek piacra kerülésében játszott szerepüket mutatják be.
A biotinták fejlődése látványos, de nem elég gyors.
Sejtek mikrokörnyezetben történő működéséhez, natív szövetek, szervek és komplexitásuk pontos másolásához a mostani szint még nem elegendő. Őssejtek bionyomtatása az egyik legígéretesebb terület, amelyben három nagy kihívásra kell választ találni: a fizikai nyomtatás hatásaira, a biotinták minőségére, és a nyomtatott őssejtkultúrák biológiai problémáira.
Jó hír, a távlátás fejlesztése már vannak működő megoldások. Az organoidok nagyon hasznosak szövetek vagy szervek fiziológiai mikroszerkezeteinek in vivo hatékony utánzására, nagymennyiségű gyártásuk viszont főként a csillagászati árak miatt még lehetetlen.
A jövő közlekedésének digitális fejlesztése forrás: Prím Online,
Biohibrid szövetek nyomtatásával járványok és betegségek a távlátás fejlesztése modellezhetők, pontosabb in vitro modellek készíthetők.
Az egy chipre tömörített szervek organ-on-a-chipa többsejtes rendszerek és a szövetegyesítés további fejlesztése szintén fontos feladatcsoport.
Az anyag földönkívüli bionyomtatást is ismerteti — mikrogravitációban például komplexebb geometriájú szövetek printelhetők. Bizakodásra ad okot, hogy amerikai, európai uniós, orosz és kínai projektek masszívan készítik elő a terepet, dolgozzák ki az infrastruktúrát az űrbéli nyomtatáshoz.
References Budapest városképének elemzésében jelen tanulmány elsősorban Granasztói Pál és Pogány Frigyes hagyományába illeszkedve, azt térben kibővítve és dinamizálva, a városhasználat mai jellegzetességeit figyelembe véve, az időközben kidolgozott vizuális érzékelési elméletek segítségével négy szinten gondolja tovább Budapest dunai városképének fejlődését, fejlesztését: A látás fiziológiája alapján és a proxemika analógiájaként bevezeti a városban az építészeti, a városépítészeti, illetve a tájképi érzékelés fogalmát, definiálva annak távolságát és leírva jellegzetességeit. Elemzi a budapesti Duna-part kiépülését a különböző érzékelési távlatok függvényében.
