A vizuális fiziológia alapjai


Ez a bonyolultság jellemzi azokat a szinteket is, amelyeket az észlelés titkainak megismerése során az egyes tudományterületek, mindenekelőtt pedig a pszichológia, az élettan és az idegtudomány, igyekeznek feltárni. A sokat keresett utolsó eltérés gyakran csak hosszú nézegetés után, hirtelen ugrik elő. Ezek a furcsa, meglepő jelenségek is rávilágítanak arra, hogy az észlelés, különösen pedig annak az egyén által megélt, azaz szubjektív minősége az emberi elme rejtélyeinek egyike.

Tudjuk, hogy az emberi észlelést szolgáló biológiai alapfolyamat, az érzékelés — a külvilág fizikai jelei által kiváltott válaszok érzet, érzéklet és a minket a vizuális fiziológia alapjai világ megfeleltetése — összetett folyamat. Azt is tudjuk, hogy az érzékelés és észlelés között lényeges különbség van, azaz a két fogalom nem egyszerűen szinonimája egymásnak. Az érzékelés során a fizikai jelek az agy a vizuális fiziológia alapjai feldolgozható jellé alakulnak át, az észlelés során viszont ezekhez az érzékleti mintázatokhoz rendeljük hozzá a környezet ingereit, eseményeit.

Az észlelés tehát magának az emberi elmének a működéséhez kötött olyan pszichológiai folyamat, amelynek biológiai fundamentuma az érzékelés. Bár az a kérdés, hogy az észlelés valósághű-e, évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodókat, az észlelés mai pszichológiájában mégsem ez a legfőbb kérdés. Tudjuk, hogy környezetünket nem pontosan úgy észleljük, mint amilyen az a fizikai és az ehhez rendelt biológiai érzékelés valóságában. Az észlelés ennek ellenére egy olyan, az érzékelésre épülő pszichológiai feldolgozási folyamat, amelynek eredménye megfelel az észleléssel közvetített környezetnek.

  • Mennyi rossz látás mínusz
  • Ez a tér korlátlan, iránytalan, határtalan, az elme sötétsége, az érzelem, az ősi intuíció maffiája által uralt világ
  • Látás kezelése a jógában

Az észlelés tehát részben veridikus valósághű folyamatnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy az észlelés során a környezethez való alkalmazkodást a leglényegesebb, legfontosabb ingerek, események csaknem teljesen valósághű feldolgozása jellemzi, bár ez alól vannak kivételek.

Ezek a különböző okokra visszavezethető feldolgozási torzítások. Ennek ellenére mindkét feldolgozási mód — a valósághű és a torzított is — jól szolgálja az alkalmazkodást.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

A kötetünk jelentős részét kitevő, észleléssel foglalkozó fejezetekben alapvetően ezekkel a jelenségekkel ismerkedhetünk meg. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, sorra vesszük azokat az elméleteket és alapvető ismereteket, amelyek eligazodási keretként szolgálnak az észlelés törvényszerűségeinek megértéséhez. Az észleléselméletek története Az észlelés rejtélyével a kísérleti általános lélektan már a kezdetei óta foglalkozik, a filozófusokat pedig még régebb a vizuális fiziológia alapjai izgatják az észlelés szubjektív aspektusai.

Az európai filozófiai gondolkodás legnevesebb képviselői már a A látásromlás mint a diszontogenezis egyik típusa lényege, a vizuális fiziológia alapjai a külvilágról nyert észleleteket az érzékelés közvetíti, vagyis az érzékelés segítségével a tapasztalatból nyerjük őket, azaz a létrejött képzetek vagy ideák ennek a tapasztalatnak az eredményei.

Nem véletlen tehát, hogy a korszak nagy hatású filozófusa, John Locke a tapasztalatnak tulajdonítja az értelem kialakulását is. Még a Ilyen értelmi folyamatoknak vélték a következtetést és az asszociáció. Észleléselméletek előtt Közvetlen észlelés: Hermann von Helmholtz A pszichológia korai elméletei szerint az észlelést alapvetően a szenzoros folyamatok, azaz az érzékelés alapjelenségei határozzák meg.

Ezt nevezzük a közvetlen észlelés elméletének. Ennek klasszikus előfutára Hermann von Helmholtz, aki angolul megjelent, A fiziológiai optika kézikönyve című művébenidézi A vizuális fiziológia alapjai úgy fogalmaz, hogy az érzékleteket nemtudatos következtetésekkel inferenciákkala tapasztalatok alapján értelmezzük. A következtetés folyamatai az észlelésbe ágyazottan jelennek meg, és maga a következtetés az, amelynek segítségével képesek vagyunk megtalálni az érzékelés és észlelés eltéréseit, illetve meg tudjuk ezeket érteni.

Az érzékleti információra alapozott nemtudatos ítéletek Helmholtz szerint a képzetek asszociációira épülnek, így jöhet létre, hogy a tapasztalatoknak köszönhetően a környezeti ingerek értelmet nyernek. A tapasztalatoknak köszönhetően egyre értelmesebbnek észleljük a bennünket körülvevő világot.

Így tanuljuk meg, hogy a retinának a szemzug felé eső részét érő fény az orrnyereg irányából érkezik, és ez mindig így van, azaz az ingerlés helyéből következtethetünk a fény irányára.

Így, ennek az ismétlődő tapasztalati azonosságnak az alapján lehetséges, hogy a mutató- és középső ujjunk a vizuális fiziológia alapjai felszínét érintő tárgyat egynek, a külső felszínét érintő keresztbe tett ujjal lehetséges tárgyat kettőnek észleljük.

Mint az utóbbi példából is látható, ezek a következtetések időnként becsapnak bennünket, ilyenkor jönnek létre az észlelési illúziók vagy csalódások ezeket nevezi a korai pszichológia, ma pedig a vizuális fiziológia alapjai a köznyelv, érzéki csalódásoknak.

A közvetlen észlelés korai elmélete szerint tehát a tapasztalat teszi a környezet ingereit értelmezhetővé. Ennek az elméletnek a későbbi, modern változata majd a hetvenes években jelenik meg új formában, és J.

Gibson munkásságához kötődik erről az észlelelés utáni elméleteiről szóló részben lesz majd szó. A pszichológiai észleléselméletek már kezdetben szétválnak aszerint is, hogy milyen módszerrel tanulmányozzák az észlelést. Helmholtz a fiziológia felől közelít, Titchener viszont a pszichológiának a Ez különösen érdekes, ha figyelembe vesszük, a vizuális fiziológia alapjai a korabeli észlelésfelfogás egyik sarkalatos kérdése éppen magának az észlelésnek a szubjektivitása.

A saját észlelésünk megfigyelése alapján levonható következtetések a legkevésbé sem lehetnek mentesek ettől a szubjektivitástól. Megfigyelhetjük viszont, hogy már az észleléselméletek kialakulásakor felmerül rövidlátás csecsemőnél a kérdés, hogy az észlelés során valaminek a képviseletével vagy valamilyen eseménnyel van-e dolgunk, azaz már ekkor kialakulnak a közvetettészlelés-elméletek lásd később előfutárai is.

A környezet leképezésének egy sokáig népszerű, eseményszemléletű elmélete a tükrözéselmélet, amely egy passzív folyamatra utaló metaforával, nevezetesen a tükrözéssel igyekszik megragadni az érzékletek és nem az észlelés lényegét. Rákospalotán járt gimnáziumba, egyetemi tanulmányait viszont a numerus clausus miatt már Bécsben folytatta. Itt szerelzett orvosi diplomát ben, majd pszichológiai tanulmányai befejeztével bölcsészdoktori címet ben.

Szakmai irányultságát alapvetően meghatározták a bécsi évek. A két világháború között Bécs a művészetek és tudományok pezsgő világát jelentette, a pszichológia számára pedig a kísérleti a vizuális fiziológia alapjai elméleti irányzatok, valamint a pszichoanalízis bölcsojét.

Kardos mesterei voltak többek között a kísérleti pszichológiának olyan, ma már klasszikus alakjai, mint Karl és Charlotte Bühler.

a 3. látás myopia vagy hyperopia progresszív rövidlátás asztigmatizmussal

Tovább folytatta tanulmányait, majd ben a Columbia Egyetemen a vizuális fiziológia alapjai és kutatott. Az Amerikában töltött öt esztendő szakmai fejlődésében jelentős változást hozott.

Jól ismerte a német alaklélektanosok kutatási eredményeit, a pszichológia új irányzatával, a behaviorizmussal való találkozása pedig megter- mékenyítően hatott gondolkodására. Kutatásaiban a Bühler-iskola hagyományait folytatta a percepció, mindenekelőtt pedig a világosságkonstancia vizsgálatában.

A kor nagy elméleti kereteit szerveződés, tükrözés alkalmazta, és pontos, finom kísérleti technikákat dolgozott ki.

Fogalomtár: Vizuális észlelés

A Szondi-féle műhely ekkor egyszerre volt otthona a pszichoanalízisnek és a pszichológiai kutatásoknak. Kardos életében azonban az és közötti időszak nem a kutatásról szólt. Zsidó származásúként munkaszolgálatra hívták be, de szerencsére nem került ki a frontra, és családja is javítsa a látást mínusz 2-től. Az ötvenes évek politikája azonban burzsoá tudománynak minősítette a pszichológiát, így oktatása megszűnt, Kardos pedig a Filozófia Tanszékre került.

Ezekben az években is biztosítani tudta azonban a pszichológia folytonosságát: összehasonlító lélektani kutatásokat folytatott, s egy olyan egységes elmélet kialakítására törekedett, amely magyarázni képes a téri tájékozódást és a helytanulást. Hat évtizedes tudományos munkássága során kiemelkedőt alkotott az érzékelés megismerése konstanciákaz állati tanulás, valamint az emberi és állati emlékezet összehasonlító kutatása területén. Saját beszámolója szerint többek között azért, mert a vizuális fiziológia alapjai korabeli politika jó néven vette, hogy Rubinstein oroszból fordított, Az általános pszichológia alapjai című tankönyvében hivatkozott rá.

Ezekben az években a lélektan és a pavlovi kutatások összefüggéseivel foglalkozott, erről szólt a tudományok doktora cím elnyeréséhez benyújtott disszertációja is. Kardos Lajos irányításával a hatvanas években újjászerveződött a pszichológia oktatása és a pszichológusképzés is. Általános pszichológia című egyetemi tankönyvének első kiadása ben jelent meg.

Kutatásainak utolsó összefoglaló munkája az állati emlékezésről szólt. Kardost ben a Magyar Tudományos Akadémia — első pszichológus akadémikusként — tagjává választotta. Általános pszichológia azonban ma sincs Kardos Lajos nélkül. Tükrözéselmélet: Kardos Lajos A tükrözéselméletek többek között az érzékelés és észlelés megkülönböztetésének vitáiból nőttek ki.

A tükrözéselmélet egyik klasszikus képviselője Kardos Lajos. Kardos, aki már a harmincas években az érzékelés törvényszerűségeivel foglalkozik, az érzékelés és észlelés szóhasználatbeli megkülönböztetését nem tartja elfogadhatónak. Ezt a szemléletet képviseli tankönyveiben is. Szerinte az érzékelés-észlelés megkülönböztetésnek vannak elfogadható érvei is, ám tudományos és szigorú értelemben csak az érzékelés és érzéklet kifejezések használhatók.

Kardos Lajos felfogásában a környezetnek az idegrendszerre gyakorolt hatása révén alakulnak ki az érzékletek, és ezek tükrözik a valóságot.

A valóság és az érzéklet viszonya összehasonlítható a tárgy és tükörképe közötti viszonnyal, a tükrözési koncepció ennek analógiáira épül. Az érzéklet-valóság-tükrözés viszony jellemzői Kardos szerint a következők: Az érzéklet a külső valósághoz képest másodlagos, azaz érzéklet nem jöhet létre az érzékelt valóságtól függetlenül.

Az érzéklet és valóság tükrözési viszonyában a tükröző közeg az idegrendszer, ez fogja fel azokat a környezeti hatásokat, amelyekre az érzéklet megjelenik. A tükörkép közvetítő folyamatait az ingerek fény, hang jelentik, érzékleteink viszont ennek eredményei, azaz — hasonlóan a fény-tükör-tárgy analógiához — tárgyakat és nem ingereket tükröznek.

Az érzékletek nemcsak közvetítik a valóságot, hanem hasonlítanak is arra. Kivételes körülmények esetén előfordulhat, hogy az egyenlő valóságmozzanatoknak nem egyenlő érzékletek felelnek meg, azaz a tükrözés pontatlan.

A pontatlanság azonban nem veszélyezteti a tükrözés jelentőségét, mégpedig két ok miatt: a pontatlanság nem túl gyakori és nem túl nagy arányú, illetve torz tükrözés mellett is felismerhető a valóság. A tükrözéselmélet tehát a közvetlenészlelés-elméletek egyik jellegzetes példája.

Jóllehet a tükrözés mellett felbukkannak olyan, később a kognitív pszichológiában megjelenő, a reprezentációra emlékeztető fogalmak, mint a megfeleléses viszony vagy az ábrázolás, a tükrözésanalógiából a mentális folyamatok kizáródnak. Kontextus és észlelési többlet: Edward Bradford Titchener és William James Az észlelésnek ugyancsak a vizuális fiziológia alapjai felfogása az a koncepció, amely már a Titchener kontextuselmélete szerint minden percepciónak értelmes jelentése van, azaz az észlelés maga olyan eseménynek tekinthető, amelynek alapja az érzékletekhez hozzátapadó mentális folyamat.

Bár ezt a mentális folyamatot a mai kognitív a vizuális fiziológia alapjai reprezentációnak tekintené, vegyük észre, hogy a pszichológiában ekkor még szó sincs reprezentációról, lehetősége azonban már megjelenik az elméletalkotók gondolkodásában.

Titchener elmélete mai fogalmaink szerint mennyi látás eshet egyszerre tekinthető reprezentáció- és eseményszemléletűnek is. Titchener kontextuselmélete és Helmholtz közvetlenészlelés-felfogása bizonyos szempontból egy tőről fakad.

Mindegyik azt próbálja megragadni, hogy az észlelés mennyiben több mint a vizuális fiziológia alapjai érzékelés, és mi ennek a többletnek a lényege.

Az észlelési többlet a kezdetektől fogva erősen foglalkoztatja és hosszú időre meghatározza a pszichológusok gondolkodását.

Ebben az egy mondatban William James a valóság, az érzékelés és az észlelés viszonyának legalább két lényeges kérdését fogalmazza meg. A vizuális fiziológia alapjai egyik a fizikai valóság és az érzékelés viszonya, a másik pedig az észlelés és valóság viszonya.

James az észlelés kibontakozásában a tapasztalatnak meghatározó szerepet tulajdonít, a gyakorlás eredményeként kialakuló diszkriminációt pedig az észlelést befolyásoló tanulás eredményének tekinti. Ne feledjük, hogy James diszkriminációfogalma jelentősen eltér a ma használatostól.

Diszkriminációnak nevezi például azokat a változásokat, amelyek a vakok látáskiesését kompenzáló észlelési minőségek megjelenésében figyelhetők meg. A náluk kialakuló kivételes diszkrimináció esetére ezt ma inkább kompenzációnak és újraszerveződésnek neveznénk két példát ishoz.

a vizuális fiziológia alapjai fórum látásprobléma

Az egyik Laura Bridgman esete. Vegyük észre, hogy a vizuális érzékelés kiesését követően más modalitásban megjelenő, fejlett ingerdiszkrimináción nyugvó érzékenység a környezethez való alkalmazkodás során egy másik modalitásban megjelenő kivételes teljesítményhez, azaz fejlett kompenzációhoz vezet. Jamesnek talán legtöbbet idézett klasszikus példája az, amelyben bemutatja, hogy miként tanuljuk meg, hogy két vörösbor burgundi és claret között különbséget tegyünk.

Mint ezekből a példákból is láthatjuk, az észleléssel kapcsolatban már ekkor megjelenik az a gondolat, hogy a tanulásnak és emlékezetnek ma ezeket magasabb szintű megismerési folyamatoknak nevezzük is szerepe van az észlelésben. Az ben megjelent ThePrinciples of Psychology című ezerkétszáz oldalas mes- termü e három tudományterületnek olyan gazdag ötvözete, amelyben James a személyes reflexiók széles repertoárját alkalmazva, szemléletes új fogalmakat, leírásokat vezet be, és a pszichológia máig ható alapvetését adja.

Tizenhárom éves volt, amikor családja Európába költözött, így több évet Genfben, Párizsban és Boulogne-sur-Merben járt iskolába. Érdeklődése már korán a tudományok és két látórendszer felé fordult, életét azonban sok érdekes szakmai fordulat a vizuális fiziológia alapjai.

  1. Может быть, здесь нашли свое последнее пристанище машины и механизмы, которые так давно сделали свое .

Szakmai és magánéletének talán az és közötti évek jelentették a legviharosabb időszakát. Először Rhode Islandre utazott, hogy festészetet tanuljon William Huntnál.

Egy évvel később ismét a tudomány érdekelte leginkább, két évig a Genfi Akadémián tanult. Az expedícióban annak ellenére végig részt vett, hogy közben himlőben megbetegedett. Szembántalmak és gerincproblémák gyötörték, depresz- sziótól szenvedett. Berlinben fiziológiát tanult, filozófiai, pszichológiai tanulmányokat, könyveket olvasott.

Ezután visszatért a Har- vardra, befejezte tanulmányait, és ben megszerezte orvosi diplomáját, ám soha nem praktizált. Ugyanezen év őszén depressziója ismét súlyosbodott, egészségi állapota tovább romlott, ez a következő években sem változott, depressziója sem enyhült.

  • A vizuális észlelőrendszer érése nagyrészt spontán folyamat, optimális esetben 5 és 7 éves kor között megtörténik.
  • TÓSZEGI ZSUZSANNA: A KÉPI INFORMÁCIÓ
  • Hány dioptria az ideális látás

Oktatói munkáját ben kezdte, összehasonlító élettant és anatómiát tanított a Harvardon. Több évvel később, ben következett be az a szakmai fordulat, amelyet többek között európai útjának köszönhetett.

Ekkor találkozott Ewald Heringgel, Ernst Machhal, Wilhelm Wundt- tal, A vizuális fiziológia alapjai Charcot-val és sok más olyan tudóssal, akiknek munkássága nagy hatással volt készülő müvére.

Az ezt követő években egyre többet publikált, részben filozófiai, részben pszichológiai tárgyú munkákat. Legnagyobb hatású filozófiai munkája az Essays in Radical Empiricism posztumusz gyűjtemény, volt. Bár a maga idejében szinte mindegyik munkájának jelentős szakmai visszhangja volt, a pszichológia alapvetése szempontjából változatlanul az es müvet tartjuk a legfontosabbnak. Ebben az időben már gyakran gyötörték mellkasi fájdalmak. Szívrohamban hunyt el augusztusában.

William James tehát az észlelési minőségek alakulásában meghatározó szerepet tulajdonított a tanulás különböző formáinak tapasztalat, gyakorlás, nyelvi címke. Egy mára csaknem elfeledett kísérletező, Stratton a kérdéshez másként, nem a leíró, hanem az empirikus szintről közelített. Szellemes eljárással sikerül bizonyítania, hogy milyen jelentős a tapasztalat szerepe az érzékelés és észlelés kapcsolatában, illetve a környezet és a percepció megfeleltetésében.

Fogalomtár: Vizuális észlelés – A Nagy Kép

Stratton a vizuális mezőt vertikálisan fent-lent megfordító lencsékből álló szemüveget konstruált. A szemüveg viselése a látásromlás röviden azonban néhány nap elteltével a vizuális fiziológia alapjai mozgások rendeződtek, sőt a tárgyak is visszaálltak eredeti állásukba. A helyváltoztatás és mozgás lehetővé tette a látvány helyreállását, a mozgás és a vizuális kép újbóli összehangolódását.

Ezeknek a korai kísérleteknek azonban sokáig nem volt folytatásuk a pszichológiai munkákban. A pszichológia észleléselméleteiben korán megjelent ugyan a tanulás fogalma, a perceptuális tanulás kutatása mégis az ötvenes években került igazán a kísérleti pszichológia érdeklődésének középpontjába. Már ekkor legalább kétféle megközelítés érvényesült.

szemészeti berendezések érintés nélküli tonométer

Ezek kérdése a következő volt: 1. Mi a a vizuális fiziológia alapjai szerepe a percepcióban, miként függ össze az észlelés a tapasztalattal és a gyakorlással? Mi a percepció szerepe a tanulásban, azaz annak kérdése, hogy észlelés útján is megtanulhatunk-e valamit a világról, vagy csak cselekvéssel? A reakcióidő adott inger, esemény megjelenése és az arra adott válasz kezdete között eltelt idő.

Ezt az időt eleinte a kronoszkópnak nevezett eszközzel mérték. Ma a különböző típusú reakcióidők mérése számítógép segítségével történik. Maga a reakcióidő egy összetett időmutató, tehát a mért válaszidő több komponensből áll aszerint, hogy a válaszadáshoz milyen mentális müveletek szükségesek.

A holland fiziológus, F.