Állítsa vissza a látást vak embernél, Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

A kétféle intézményben szerzett élmények eltérése szembetűnő volt. Megfogalmazódott bennem a kérdés, minden körülmények között igazolható-e az integráció?

Vakok Világa 2010. június

Valóban szükség van-e a látássérültek integrált oktatására? Valóban az érdeküket szolgálja ez? Az oktatási intézmények kiválasztásáról az esetek többségében a látó szülő dönt. Vajon helyénvaló-e ez?

Kapnak-e a jó döntéshez elegendő segítséget? Mindenesetre kulcskérdés a szülő választása, hogy melyik intézmény mellett teszi le a voksát.

Először vetették be a CRISPR-alapú génszerkesztési technológiát a vakság gyógyítására

Azután különösen nagy az iskola szerepe, hogy mennyire felkészült egy fogyatékossággal élő, sajátos nevelési igényű gyermek befogadására, oktatására, a teljes élet iránti igény felkeltésére, kielégítésére, képes-e a továbbtanulást, a munkavállalást, a sikeres, minél önállóbb életvezetést megalapozni, segíteni.

Magyarországon az utóbbi években sokat javult a fogyatékossággal élők helyzete távoktatás, állítsa vissza a látást vak embernél technikai feltétek biztosítása az egyetemeken, paralimpiade sok megoldásra váró feladat van még. Nagyjából ugyanazokat a kérdéseket tettem föl a felkeresett fiataloknak. A beszélgetéseket nem egyenként közlöm, kérdésenként csoportosítottam a válaszokat.

A kérdések után a megkérdezettek ugyanazon sorrendjében jönnek a válaszok, igaz, volt néhány kérdés, amelyre nem kaptam mindenkitől választ. Az állítsa vissza a látást vak embernél közül egy fiú volt és hat lány.

A vakság gyógyításán dolgozó Roska Botond kapta idén az egymillió eurós Körber-díjat

A Vakok Intézetében az iskola módszertani vezetője választotta ki az interjúalanyokat, mondván, olyanokat küld hozzám, akik sok információval rendelkeznek, beszédesek, kommunikatívak. A Fehér Bot Alapítványnál ellátogattam egy tanórára és megkérdeztem, hogy ki vállalkozna ilyen interjúra, hárman jelentkeztek.

Két testvéremmel és a szüleimmel élek. Inkább nekem volt nehéz elfogadnom a helyzetemet, mert haszontalannak éreztem magamat. Viszont volt egy pont az életemben, amikor megváltozott minden. Egy nap otthon megálltam az udvar közepén, és mindenki csak arrébb tessékelt. Kiborultam és kitörtem, hogy semmire sem vagyok jó. Ez volt a mélypont, de innentől kezdve, amit csak tudtak, megtanítottak nekem a családom tagjai. Ma már tapintás és szaglás alapján megcsinálok mindent, mint bárki más, de ehhez az kellett, hogy a családom is nyitott legyen felém.

Egy ideig bejárós voltam, de most állítsa vissza a látást vak embernél kollégiumban lakom, mert így sokkal egyszerűbb megoldani a mindennapokat. A szüleim sajnos elváltak, az édesapám valahogy nem tudta kezelni a helyzetet, hogy látássérült vagyok. Nehéz ezt feldolgozni, de együtt kell élnem vele. Szolnok megyéből való vagyok. Nyolc testvérem van, édesanyámnak és édesapámnak én vagyok az egyetlen közös gyermeke. Jó a kapcsolatom a szüleimmel, de sajnos sosem volt bensőséges, mert a figyelmük nyolcfelé oszlott.

Mindenben támogatnak, de külön életet szeretnék. A szüleim mindenben támogattak, abban is, hogy ebbe az iskolába kerüljek, mert megértették, hogy szükségem van hozzám hasonló emberek társaságára.

Amit látnak

Sokszor kerülök mélypontra, de muszáj felállni, mert másképp nem lehet. Ha ezen megakadunk, akkor nagyobb dolgokon hogyan jussunk tovább? Van ugyan még némi látásmaradványom, ami sajnos jelentéktelen, mert csak fényt érzékelek.

Archery - Using the Sight

Soha nem éltem meg tragédiának, mert így látás hiánya, sokan viszont sajnáltatják magukat, és épp ezért elmegy mellettük az élet. Az akkor nagyon nagy lelki trauma volt, mert a remény nagyon sok problémán átsegített.

Mégis, mintha egy kő esett volna le rólam, hisz nem reménykedem többet feleslegesen, annál nincs rosszabb. Látóideg-sérülésem és látótér-kiesésem van, körülbelül tizenöt-huszonöt százalékban látok, de ezen kívül sajnos van még más betegségem is, ez nagyban megnehezíti a mindennapjaimat, hiszen halmozottan hátrányosnak számítok. Retinabetegségem van, a látóterem be van szűkülve és sajnos farkasvakságom is van.

Szerencsére az idő előrehaladtával nem romlott a látásom, szinten maradt, de ezt fejleszteni kell nap mint nap, hogy ne romoljon tovább. Születésemtől kezdve vagyok aliglátó, én már így nevelkedtem. Sajnos, daganatot találtak a nyakamban és a szemidegemen is, amivel megműtöttek, de három százaléka megmaradt a daganatnak, így csak fényt és árnyékot látok.

Agyi implantátummal, a szem megkerülésével állították vissza részlegesen egy vak nő látását

Nem a születésemtől fogva van ez az állapot, de nagyon sokat segített a környezetem abban, hogy elfogadjam a helyzetet. A legnagyobb szerepe ebben az utcánkban lakó, szintén látássérült néninek volt, akitől jött az ötlet, hogy járjak a Vakok Iskolájába.

Szemtengely-ferdülésem van, a jobb szememmel három méteren belülig látok el, a bal szememre pedig megvakultam. Messziről nagyobb tárgyakat még látok, de ezt nagyban befolyásolja a fény, napfény mennyisége, ugyanis erős fénynél nem is látok.

Mit látnak a vak emberek?

Nagyon beleéltem magam abba, hogy meg lehet műteni a szememet, hitegettek is sokáig, de sajnos nem lehet, mert a kancsalság hamar visszaállna, mert azt már így szokta meg a szemem. Nem modernek a közlekedési eszközök, és a mindennapokban sem lehet őket segítség nélkül használni. Nagyon hiányosak, egyáltalán nem látássérültek számára vannak kialakítva.

Én úgy állítsa vissza a látást vak embernél meg közlekedni, hogy édesanyámmal végigmentem minden útvonalon többször is, amit használnom kell, így megtanultam egyedül is elboldogulni az utcákon.

Minden egyes nap 5 órakor kelek, hiszen majdnem átgyalogolok az egész városon, nem szeretem a buszközlekedést, a gyalogláshoz pedig idő kell. Hallás alapján közlekedek, ha egyszer végigmegyek egy úton, visszatalálok. Ez számomra kihívás is, hiszen szeretek minden dolgot az életben minél jobban megismerni.

A fehér bottal való közlekedés lehetetlen, azt sík terepre készítették, ha azzal járnék, minden méter után meg kellene állnom, mert beleakadna valamibe. Na persze nem a látássérültek számára kialakított jelzésekbe! A tömegközlekedés gond, főleg a buszon való utazás. A buszokon sokszor nem lehet látni a jelzést, hogy hányas, ezért mindig meg kell kérdezzek falusi látás szédül. Ez akkor rossz, amikor egyedül állok a buszmegállóban, nincs körülöttem senki.

A legnagyobb gondot a vásárlás jelenti. Az a baj, hogy az értékeket ma már a külsőségek és az öltözködés határozzák meg. E tekintetben viszont mi, látássérültek hátrányban vagyunk, mert sokan nem látnak minket teljes értékűnek. A segítségnyújtásnál a dilemmázás a jellemző. Az emberek idegenkednek a látássérültektől, mert sok látássérült maga sem fogadja el a helyzetét, s ha emiatt visszautasítja a segítségnyújtást, akkor mogorvának tűnhet.

Sok jó tapasztalatom is van, amikor segítettek, de sok olyan is, amikor valami megjegyzést tettek rám. Aztán egy idő után megtanulja kezelni. Mi vakok sem tudunk abba belegondolni, hogy valójában milyen is lehet az, amikor valaki lát.

Nekünk az, hogy látás, az lényegében egy nem létező dolog, mert ugye egy vak úgy él meg egy napot, hogy teljes sötétségben van. Tudja, mikor van reggel, mikor van este, de nem tudja elképzelni, hogy milyen látni. Amiről nem tudjuk, hogy milyen, az nem is hiányzik, másrészt meg nem is gondolunk rá. A látó emberek azért nem tudják, milyen nem látni, mert nem állítsa vissza a látást vak embernél benne részük.

Őket nem érinti ez a probléma, mert nem is hiányzik nekik, hogy megtapasztalják, milyen nem látni, mert nem kellett, hogy szükség legyen rá. Mi rákényszerülünk arra, hogy néhány dolgot, amit a látó ember a látás segítségével old meg, valahogyan állítsa vissza a látást vak embernél, ez nekik sokszor érthetetlen.

Például egy lámpás kereszteződésben mi nem látjuk a lámpát, viszont halljuk, hogy mikor, honnan indulnak el a kocsik. A vak nem a lámpát figyeli, hanem a forgalmat a párhuzamos közlekedés alapján.

„Élhetőbb lenne az életünk”

Ha előtted megy egy autó, akkor nem mehetsz át. Ha viszont elindul melletted az autó, akkor tudod, hogy át tudsz menni párhuzamos átkeléssel.

Sok vak viszont elküldi a segítő embereket, mert vagy rosszabb, ha segítenek, mert azt nem szakszerűen teszik, vagy a látássérült kellemetlen helyzetben érzi magát például amiatt, hogy magázódjon vagy tegeződjön az őt segítővel, hisz nem látja, hány éves. Számomra, amint már említettem is, a sötétben való mozgás a nehézkes.

Viszont, ha ki kellene emelnem egy dolgot, akkor azt mondanám, az a legnagyobb probléma, hogy a kívülállók, a látó emberek nem tudják beleképzelni magukat a mi helyzetünkbe, nem látják a probléma súlyosságát, vagy éppen csak nem vesznek róla tudomást, és függetlenítik magukat tőlünk. Pedig nem is gondolnák, hogy egy kis erőfeszítéssel mennyit tudnának segíteni nekünk.

Beszélő okostelefonok, készülékek

Talán több segítő, tájékoztató tévéműsorral lehetne ez ellen tenni. A mi világunk teljesen ugyanolyan, mint a látó embereké; mi is rendelkezünk tehetséggel, mi is kiemelkedünk dolgokban, nekünk is vannak nehézségeink és örömeink, és mi is érzünk, hallunk és látunk is, csak máshogy, mint a többi ember. Semmivel nem vagyunk kevesebbek, mint a többi ember, csak másmilyen életet élünk. Ennyi a titok kulcsa.

Sikerük első sorban annak köszönhető, hogy az Android egy nyílt forráskódú, Linux kernelt használó mobil operációs rendszer, melyre a fejlesztők Java nyelven írhatnak rá menedzselt kódot, az eszközt a  Google által fejlesztett  Java programkönyvtárakon keresztül vezérelve. Az Android noha egységes rendszer, mégis nagyon változatos. Kinézete és testreszabhatósága első sorban attól függ, milyen termékkel használjuk; a gyártók ugyanis szabadon variálhatják a kezelőfelületet. Az első években sajnos a Google nem igazán fordított gondot arra, hogyan is tehetné használhatóvá a rendszert olyan felhasználók számára, akik nem, vagy csak nagyon keveset látnak.

Az emberek segítőkészségéről nem nagyon tudok nyilatkozni, mert a párom sokkal jobban lát, mint én, és ő nekem mindenben tud segíteni. Szinte mindenhova együtt megyünk, ha kimegyünk az iskolából.

Csak értetlenül néznek — gondolom én — és nem tesznek semmit. Ez valószínű, hogy abból is adódik, hogy bizony nem kezel minket természetesen a társadalom. Ha kicsi koruktól az lenne a megszokott, hogy másmilyen emberek is vannak, akkor nem lenne ilyen probléma.

Teljes akadálymentesítésről csak és kizárólag akkor beszélhetünk, ha a fogyatékossággal élő ember segítő nélkül is elboldogul.

• MIT LáTNAK A VAK EMBEREK? TéNYEK éS KUTATáS - EGÉSZSÉG -
• Köszönjük, üzenetét elküldük a szerzőnek.
• Rövidlátás látásgyakorlatok
• A látást javító kenőcs
• Támogasd a Qubit munkáját!
• Miért fejfájás és gyenge látás

Mi ehhez a rossz környezethez próbálunk alkalmazkodni, mert nincs más választásunk. Például ha megyek egy bankba, hangjelzéssel jelzik, hogy épp melyik sorszámú ügyfél következik, de nekünk az semmit sem jelent, mert nem látjuk a számot. Talán azért mondom ezt, mert már megszoktam a kialakult helyzetet. Úgy vélem, a közösségi tereket úgy kellene kialakítani, hogy ránk is tekintettel vannak, mert nagy szükségünk lenne rá… De amint látjuk, csak nagyon kevés helyen van beszélő lámpa vagy a gyalogátkelést segítő, érdes felületű burkolat.