Vicces videó látomás
A The Slow Rush hipnotikus borítója afféle prog-rock látomás: egy lakásba beköltözik a homoksivatag. Szóval itt a vég, és akkor legjobb, ha belátjuk: nem menekülhetünk az euró-diszkóban abált prog-rocktól, ezért legjobb, ha megadjuk magunkat.
Kevin Parkernek — aki egy személyben a Tame Impala — öt éve jelent meg a Currents című albuma, ami jól dokumentálta azt a kísérletet, mely szerint lazán elő lehet vicces videó látomás pszichedelikus diszkót a Yamaha DXes szintin. Persze úgy, hogy ne a mezőkovácsházi Aranykacsa presszó szombati videódiszkója jusson eszünkbe nyaráról, hanem valami, ami pont olyan menő egy kortárs galéria megnyitóján, mint a Sziget fesztiválon.
A nagy kérdés persze az, hogy van-e erőlépés a Currents óta.
Nos, vicces videó látomás visszalépés történt, maradt a nyávogó hangszín, ami végig uralja az albumot, és ez olyan mintha az Vicces videó látomás I Like Chopinjéből akarták volna előállítani a 21st Century Schizoid Mant. Az album egy hosszú utazás az analóg szintetizátorok varázsszőnyegén, ahogy az öt évvel ezelőtti album is, de most az AIR hatása is erősebb, és inkább a meditatív diszkó felé leng ki az inga, míg a korábbi album még azért nyomokban tartalmazott prog-rockot vicces videó látomás.
Sok vicces fing videó részlet filmekből, sorozatokból
Minek is szépítsük? Ahhoz képest, hogy Kevin Parker öt évig éheztette a rajongókat, az anyag csalódás lett.
Ez már nem csak afféle vicces stílusgyakorlat, úgy tűnik a Tame Impala beleragadt a bugyborékoló vokóderes diszkó-látomásokba, és hiába az okos szövegek, a koncept album ígérete a lemez alapvetően az idő múlására reflektál, vö: vicces videó látomás Posthumous Forgiveness, az It Might Be Time, a Borderline, és a Lost In Yesterday szövegeitaz album túlságosan egyanyagú.
Nincs igazán kiterjesztése, érezzük, hogy Parker volt az album producere és hangmérnöke is. Az idő és a tér különös kapcsolatára utalhat az, hogy az ausztrál származású fiúnak as kaliforniai erdőtűzben oda lett számos hangszere, csak a laptopját tudta megmenteni, ezért is késett az új Tame Impala-lemez.
Szóval, egészen Kaliforniáig ment, hogy aztán egy olyan tűz pusztítsa el az otthonát, amilyen vicces videó látomás Ausztráliára jellemző.
Szóval, a The Slow Rush afféle barkács-diszkós szoba-pop, pedig most inkább valami nagyszabást vártuk volna, egy olyan lemezt, amely tényleg mond valamit az idő múlásáról, de nem úgy érzékelteti azt, hogy elénk tárja magát az unalmat. Tame Impala.
