Lecke a látásról
A kommunikáció és az érzékelés Az élő rendszerek közös jellemzője, hogy kommunikáció révén keresztül kapcsolódnak a környezetükhöz. Az élő szervezet kommunikációs jellemzője, hogy rendelkezik bemenettel, műveletekre pl.
Tapasztalatainkat érzékszerveink működése révén szerezzük. A kommunikáció az érzékelésen alapszik. A külvilág folytonos változásainak csupán egy részét vagyunk képesek rajtuk keresztül közvetlenül megragadni.
Működési körük más élőlények érzékszerveihez hasonlóan behatárolt. E létfontosságú szervek funkciói a látás, a hallás, lecke a látásról szaglás, az ízlelés, a tapintás, valamint az egyensúlyérzés.
Valamennyi érzékszervünkben közös, hogy az általuk megragadott információt azonos formában, vagyis idegingerületként kódolva, az érzőidegen át juttatja el az agyba.
A látás esetében az első jelfeldolgozó egység a szem. Az érzékszervek tulajdonsága, állapota és működése lényegesen befolyásolja a kommunikáció működését.
Azok szerveink, amelyek közeli jelenségeket, tárgyakat érzékelik lecke a látásról tapintás, az ízlelés szerveia közvetlen kontakt érzékelők körébe tartozik, míg a nem közvetlen, távolsági érzékelőket is fül, szem, és idetartozik a szaglószervünk is telereceptornak nevezzük.
Az élőlények érzékszervei eltérő tulajdonságúak és fejlettségűek.
Multimédia alapjai
Az ember életében a látás és a hallás szervei játszanak kiemelkedő szerepet, nem véletlen, hogy számára a vizuális és az akusztikus jelek a legfontosabbak, ezek felfogására és közlésére a legalkalmasabb.
Az alábbi felsorolás mutatja, hogy egyes érzékszerveinkre milyen küszöbérték elegendő, hogy ingerületet váltson ki. Látás: Gyertyaláng 50 km-ről, sötét, tiszta éjszakában Hallás: Karóra ketyegése 6 m-ről csendes körülmények között Ízlelés: Egy teáskanál cukor 9 liter vízben Szaglás: Egy csepp parfüm 6 szobányi levegőben Tapintás: Egy légy szárnya 1 cm magasságból az arcra hullva.
