Meridián látomás, Meridián - Magma

A College meridián látomás France meghívott egy szobrászt, annak reményében, legalábbis így gondolom, hogy a művészetről fog Önöknek beszélni, hogy megtanítja Önöknek, mi is a művészet, amelynek feltárja a saját elgondolása vitaminok kapszulákban a látáshoz eredetét.

Én viszont azt állítom, hogy a művészetnek nincs definíciója. A meghatározás minden kísérlete már a kijelentés szintjén megtörik, ahogy a művészet is szüntelenül a saját megszű­nése és újjászületése között ingadozik. Tehát bármiféle esztétikai elmélet kifejtése meridián látomás, a saját művészi gyakor­la­tomat fogom felidézni, bevezetve Önöket abba a világba, amely immár több mint 40 éve a munkámból jött létre és amely táplálja azt.

A saját műveimen kívül azon­ban máso­két is vizsgáljuk majd, modern és kortárs művészek, költők és filo­zó­fusok alkotásait. De fogjuk rövidre! A legkülön­bözőbb területekre fogunk behatolni, mint az irodalom, szem látószerve asztrofizika, a misztika, az evolú­ció­­elmélet, az alkímia, a biológia stb; mivel semmi sem esik túl a művészet hatáskörén.

Hiszen mégiscsak művész lennék. Festő és szobrász, ezért az előadások során műalkotásokról, festményekről és versekről fogok beszélni. Csak a művészetben hiszek, nélküle elvesznék. Egyedül a versek bírnak valóság­gal.

Meg fogják érteni, hogy számomra nemcsak azért lehetetlen versek és festmények nélkül élni, mert máshoz nem értek, hanem már-már ontológiai okok miatt is: nem hiszek ugyanis a valóság létezésében, habár azt elismerem, hogy a maguk módján a műalkotások is csak illúziók.

A következő előadásoknak nagyon személyes jellegük lesz. Nem lesz bennük szó tudományos érvelésről, és gyakran nem leszek képes a forrásaim pontos idézésére sem. Némelyik ezek közül szóról szóra megragadt az emlékezetemben, míg mások olyan átalakuláson mentek keresztül, hogy már elfedik saját eredetüket.

De nincs ebben semmi meglepő, az esz­mék keringenek, a levegőben vannak. A felfedezések mindig is szimultán mó­don zaj­lottak, a világegyetem eltérő meridián látomás, anélkül, hogy a feltalálók tudtak volna egy­másról.

Több mint nyolcezer tudós dolgozik a genfi Meridián látomás, és közülük sokan a Nagy Robbanást követő másodperctöredéket kutatják, hogy ezáltal pontosíthassák az ismereteinket arról a pillanatról, melynek során minden létrejött az Univerzum történetében: az anyag, meridián látomás antianyag, a természeti állandók, stb.

Ez a terület termé­szetesen a művészeket is foglalkoztatja, különösen azokat, akik a kezdet fogalmát vizsgálják. De vajon ezen tudósok közül melyik a leginkább meridián látomás járó, a felfedező, az alkotó?

Egyáltalán, egy valóságos személyről, egy alanyról, vagy sokkal inkább egy ezen a téren működő, kollektív értelemről beszélhetünk? Mindazonáltal azt is el kell ismernünk, hogy a tudománytörténetnek is megvan­nak a maga illusztris alakjai, akik önállóan jutottak nagy felfedezésekre. Galilei elérte, hogy a csillagászat résztudománnyá vált, és így önkorlátozása által forradalmasította a tudományt, amely csak specializáció révén haladhat előre. De ugyanezen korlátozás okán, a világ koncepciója egyre szűkösebbé és redukáltabbá vált.

A tudomány terü­letén, ahogy ezt pontosan tudjuk, az eredmények mindig ideiglenesek, mivel a tudo­mányok folyamatosan és fokozatosan fejlődnek. Mindez nem jelenti, hogy ne lenne meridián látomás, a művészi alko­tófolyamat során, visszatérni egy korábbi szintre.

Vajon napjainkban nem találkoz­hatunk számos perspektíva nélküli képpel? Ezek mintha a lascaux-i barlangrajzok fejlődési szintjéhez tartoznának. Ezért az, amit a szó szigorú ér­tel­mében haladásnak nevezünk, nem szükségszerűen jelentkezik a művészet területén. Ez egyben azt jelenti, hogy a művészet célelvszerű: az anyag és a szellem töké­letes egységén alapul, még a látszólag legkezdetlegesebb testet öltésében is.

Az a nézet, hogy valaha a Föld, és nem pedig a Nap volt meridián látomás világegyetem köz­pont­ja, érvényét vesztette a kopernikuszi fordulat után. Ugyanezek a belátások vi­szont nem igazak a művészetre. Valójában egyetlen Lehetséges, hogy összehasonlítom majd műtermemet a CERN-nel, azzal a hellyel, ahol a kezdet, az eredet felfedezésére irányuló kutatások zajlanak.

Példákat hozok majd, amelyek művészi alkotófolyamatomat és a világról alkotott reflexiómat illusztrálják. Eközben a haladás jelentését is vizsgálat alá vonjuk.

Például: kell-e a fejlődés egy olyan napjára várnunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a posteriori értelmet adjunk a tudományos haladásnak, méghozzá oly módon, hogy látás fekete folt csapásra ki tudjuk jelölni egy kép megvalósításához vezető út különböző szakaszait, a művész által követett célhoz igazodva?

Ha a College de France meridián látomás várja a meghívott előadójától, hogy arról beszéljen, ami még a megalkotás fázisában van  — in statu nascendi —akkor itt meridián látomás most egy kép festésébe kellene fognom, vagy Önök elé kellene állítanom egyet, hogy együtt várhassuk meg, míg az évek során átalakul.

Ez lehetetlen! Ugyanakkor egy kép nem csak hosszú évtizedek vagy eljövendő századok során alakul át, megváltozhat egészen rövid időtartam alatt is. Így amikor reg­gelente a mű­termembe lépek, gyakran meglepődöm az éjszakai folyamatokon, azon, hogy mi­lyen változás történt a képen.

A kép szüntelenül fejlődik, úgy is mondhatnám, nap­ról meridián látomás. Lehet ugyan, hogy ezt várták, és sokáig fontolgattam is, hogy ezt teszem, mert mindaz, amit ennek kapcsán mondhatok, már mintha megtörténtté tenné ezt a folyamatot, és ezzel azt kockáztatom, hogy ismétlésbe kell bocsátkoznom.

Tapasztalatból tudom, hogy egy még el sem kezdett munkáról való beszéd azt jelenti, hogy már a múlthoz soroljuk, már bele sem kezdünk; vagyis a szavak között elveszik. Vajon mit foglal magában a művészetről való beszéd?

Vastagbél meridián 4-es pontja - Az elengedés Mestere

Hogyan magyarázhatjuk a művészetet, hogy érthetjük meg azt, amit kifejez? Hogyan találhatjuk ki azt, hogy mit akar mondani a művész és mik a motivációi? A legtöbb kiállítási katalógus művekre vonatkozó szövegeket tartalmaz.

Ennél mi sem természetesebb. Amint egy kiállítást megnyitnak, a műkritikusok, akiknek ez a feladatuk, beszélnek róla. Franciaországban régi tradíció kapcsolja össze a művé­szeket és az írókat, a művészet és az értelem közötti szimbiózis jeleként.

Gondoljunk Sartre Wolsról szóló írásaira, Michel Leiris Baconről szóló szövegeire vagy arra a barátságra, mely egész életében Massonhoz fűzte.

Továbbá ott vannak még Maurice Merleau-Ponty Cézanne művészete kapcsán írt megállapításai, ezek az írások mind újabb igazolását adják a bemutatott művészeknek. Létezik tehát egy valódi igény, mely arra irányul, hogy a művészetről beszéljen, hogy megpróbálja megismerni és körülírni azt, a beszéd által kijelölve a határait, így némiképp megdermesztve vagy inkább megbékítve; ám ekkor újra az elkerülhetetlen apóriához jutunk.

Legyünk meridián látomás Hiszen ha kijelölünk egy helyet a művészet számára, olyan tér gyanánt, amelyből kiindulva a saját kritériumai szerint működhet, máris azt kockáztatjuk, hogy elszegényítjük, védtelenné tesszük — azt kockáztatjuk tehát, hogy körbehatárolva, megbékítve, már nem viselkedik a saját természete sze­rint, nem okoz több kárt, habár a művészetnek meridián látomás kell lennie.

EZÉKIEL A CSATORNA PARTJÁN

A művé­szet szükségszerűen ártalmas. Továbbá egy másik ellentmondás is szükséges a létezéséhez. Meridián látomás átvál­tozva, egy formátlan, többnyire visszataszító tehertől sújtva tér vissza: de ez a teher teszi lehetővé számára a megújulást, hogy a segítségével folyékonnyá váljék; mintha a művészet annak az univerzális oldószer, az alkimisták számára oly meridián látomás alkahest birtokában lenne, melyet azok hiába kerestek.

Napjainkban ugyanakkor az lehet az meridián látomás, hogy miután rajtaütött a razzia, a művészet már nem képes zsákmánya átváltoztatására, így saját csapdájába esik. Valóban ez lenne helyzet, vagy megbújva a mélyben, túlél meridián látomás a művészet? A lehető legközelebbről kell megvizsgálnunk ezt a jelenséget, hogy kinyerhessük a konkoly közül a magot.

De mi van akkor, ha a magot a konkolytól elválasztó szél az erejét vesztette? Való­jában már bőven kifejtettem mindazt, amiről ezeken az előadásokon szó lesz, csak nem élő hangon tettem. A műtermi munkámban fejeztem ki magam. Novalis a Heinrich von Ofterdingenben egy bányász történetét meséli el, aki esküvője napján leereszkedik egy bánya legmélyére. Ott meghal és a mélység magába zárja. Testét, egy véletlen folytán, harminc év múlva felfedezik. Az idő nem hagyott rajta semmilyen nyomot, épp olyan szép és fiatal, mint a halála napján.

Felhozzák tehát meridián látomás felszínre, ám amint a napfényre kerül, szétporlik és hamuvá válik. Teste a bánya mélyén töltött idő alatt érintetlen maradt, még szebbé is vált, mint halála napján.

És talán az is marad, ha nem hozzák a felszínre. Ezt a metaforát tovább­gondolva, attól tartok, hogy a művészetben megvalósuló szépség elhamvad, ha a be­széd szintjére meridián látomás.

Borászat, vendégház | Meridián Kft

Mit tehetnénk még ehhez hozzá? Ne beszélj! Abban az időben a művészet fogalma korlátozottabb, kevésbé összetett volt, mint napjainkban. Különös módon még maga Goethe sem volt képes arra, hogy észrevegye a Caspar David Friedrich képeiben megjelenő fenségességet. Mindazonáltal arról a szintén figyelmet érdemlő követelményről imperatívusz­ról sem feledkezhetünk meg, mely szembeállítja az alkotás meridián látomás a nyelvi folya­mattal.

Elkülöníteni a beszédhez kapcsolódó jelenségeket mindattól, amit a tisztán meridián látomás látomás területnek tulajdonítunk, a priori módon nem olyan egyszerű. Ami engem illet, mindig ingadoztam a festés és az írás vágya között. Így saját tapasztalatból mondhatom, hogy ezen tevékenységek közül egyszerre csak egyet végezhetünk teljes megelégedéssel.

Meridián látomás ismerünk olyan költőket, akik fes­tet­tek is. Példaként Victor Hugót hozhatnám, akinek az egyik szeminárium alkalmá­val tüzetesen megvizsgáljuk majd a Végzetem című képét.

De bármilyen érdekesek legyenek is ezek a képek, nem érnek el egy bizonyos, a képzőművészetben megkövetelt színvonalat. Többnyire egy kissé ez alatt maradnak.

Lehetséges, hogy ezek a művek abból a sok művész által táplált, természetes vágy­ból fakadnak, hogy más ágakban is kipróbálják magukat, hogy így elszök­hes­senek egy kis időre a saját művészetük követelményei elől. Ami engem illet, velem is előfordult már, hogy érsek akartam lenni, nő vagy pápa.

Alberto Giacometti: Az álom, a Szfinx és T. halála*

Azért, hogy kielégítsem ezt a kívánságomat, beszereztem egy makulátlanul fe­hér pápai öltözetet és érsekit is, egy római szabónál… Ez az álom még a mostani előadás előkészítése közben meridián látomás a fejemben járt. Meridián látomás a tárgytól való eltérítés gyanánt, akár egy látomás, villámként cikázott a szemem előtt.

Ebben a mozzanatban Roland Barthes alakját is felfedezni véltem, aki ugyanezen a helyen, arról a regényről tartott előadást, amelyet meg akart írni. Viszont ekkor rájöttem, hogy mindez nem a gondolatmenetemhez, hanem az éber álomhoz kapcsolódott.

Ne mosolyogjanak ezen, meglehet, hogy a találkozásaink során megosztott reflexi­­ók végére érve felhagyok a festéssel, hogy kizárólag az írásnak szenteljem ma­gam.

Ki meridián látomás Ez a College de France meghívása nyomán születő álom minden bizonnyal paradox, mert ami bejelentette, abban a pillanatban már el is törölte azt. Hiszen mivel nyilvánosan beszélek róla, megelőlegezése lehetetlenné teszi a megvalósítását. De hogyan is kapcsolhatnánk, hogyan is merhetném hozzákapcsolni ezeket a meg sem írt szavakat Roland Barthes szavaihoz?

Tűnjék bármily rettenetesnek, de meridián látomás az igazság, hogy mindig a lehetetlenről álmodoztam. Milyen különös érzés elképzelni, ahogy Önök előtt azokról a dolgokról beszélek, melyeket létrehoztam vagy létre akartam hozni!

1. Termékek a felnőttek látásának javítására
2. EZÉKIEL A CSATORNA PARTJÁN | Liget Műhely
3. Örvénylő szél rúah támad, hatalmas felhő, villámló fény, körös-körül sugárkoszorú 1,4.
4. Anselm Kiefer: A művészet túléli a romjait | nuovaenergia.hu
5. Alberto Giacometti: Az álom, a Szfinx és T.
6. Не совсем отдавая себе отчет в том, что это может означать для него на практике, Олвин ничуть не возражал.
7. Alberto Giacometti: Az álom, a Szfinx és T. halála* | nuovaenergia.hu
8. Адепты Мастера верили в них, и один даже пытался объяснить нам, что такое эти Великие.

Úgy érzem, mintha megnyílna a talaj a lábam alatt. Ugyanakkor meg­esik, hogy vágyat érezünk valami eltörlésére. Barjacban, az általam emelt ötvenkét épületet egy földalatti és légies csator­na­há­lózattal kötöttem össze, melynek az volt a koncepciója, hogy gondolatban megsem­misítsem őket, és egy virtuálisan üres teret alkossak. A képen látható csatornák és hidak, melyeket ebben a dél-franciaországi műteremben hoztam létre — és melyekhez visszatérünk majd az utolsó előadás során — csak azért alkottak az épületek meridián látomás meridián látomás és légies kapcsolatokat, hogy még jobban elrejtsék őket, ahogy egy férgek által szétrágott levélből is csak az erezet marad meg.

Ezek az épületek nem egy eszme illuszt­rációját alkották; épp fordítva történt, megvalósításuk a posteriori fedte fel számom­ra koncepciójukat. Ez a gondolat számos kortárs gyakorlattal szemben áll.

Adorno, Benjamin vagy Lukács elméleteire támaszkodnak, melyeket útmutatásként használnak saját művészi alkotásaikhoz. Tudniillik a Documenta X katalógusa nem volt szigorú értelemben vett kiállítási katalógusnak tekinthető.

A Documenta XI ebben öt egymást követő peronként jelent meg, melyek közül az ötödik és egyben az utolsó maga volt a kiállítás. De vajon a műnek nem kellene megelőznie a beszédet, meridián látomás esztétikai reflexiót vagy az elméletalkotást? Az eredeti műnek, tárgy formájában, nem kellene a teória előtt állnia?

Legalábbis nem mindig. Hiszen egy gyors történeti áttekintés is azt iga­zolja, hogy ez nem volt mindig igaz. A középkorban például a képek szerepe ab­ban állt, hogy tájékoztassák a népet bizonyos paradox tényekről vagy körülményekről, absztrakt fogalmakról — amilyen a Szentháromság dogmája vagy Mária látásromlás 13 évig volt — vagyis egy egyszerű és érthető, mindenki számára elérhető információt kellett szolgáltatniuk.

A Documenta X ennyiben a középkori felfogáshoz kapcsolódik: e­lőbb meg kell magyarázni egy meridián látomás homályos vonat­kozásait, mielőtt megmutatnánk azt.

A művészet viszont, az én értelmezésemben, szemben áll a Documenta X által képviselt fogalmával.